Eredete:
Paraj,
más néven spenót, Közép- és Délnyugat-Ázsiában őshonos kultúrnövény.
Feltehetően Perzsiából származik, innen terjedt el Közel-Keleten és Európában.
Napjainkban Hollandia és az Egyesült Államok a világ legnagyobb spenóttermesztő
országai.
Jellemzői:
Mintegy
30 cm-re megnövő egyéves, néha kétéves növény. Szára egyenes, levelei változatos
méretűek.
Élettani jelentősége:
A-, K-, C-, B2-, B6-, vitaminban gazdag, kitűnő
forrása a mangánnak, folsavnak, magnéziumnak, vasnak, kalcium és káliumnak,
réznek, foszfornak, cinknek, valamint az élelmi rostoknak. Magnézium, kálium és
kálciumtartalma jelentős, foszfort viszont kevesebb mennyiségben tartalmaz. Feltehetően a leveleinek szaponin tartalma
miatt az emésztésre, valamint a hasnyálmirigy működésére jó hatással van.
Kutatások bebizonyították, hogy csökkenti a
csontritkulást, megelőző hatással van a vastagbélrák és az ízületi
gyulladásokra, azonban kockázatként említendő magas oxalát- és nitrát-tartalma,
ami miatt gyakori fogyasztása nem javasolt. A túlzott koncentrációban jelenlévő
oxalátok kikristályosodhatnak, és vesével, epehólyaggal kapcsolatos problémákat
idézhetnek elő, emellett a kalcium csontokba történő beépülését is csökkenti.
Vastartalma a termőtalajtól függ. A paraj levele ismert forrása az
omega-3-zsírsavnak és a szelénnek.
Fontos megemlíteni a levelek jelentős (szárazanyag
30%-a) fehérjetartalmát, mely a csontképzésben fejti ki pozitív hatását.
A
spenótkivonatot daganatos sejtek kezelésére is alkalmazták, mellyel kimutatták,
hogy a gyomorrák sejtjeinek osztódását lassítja.
Kiemelendő kockázati tényezőt jelent a zöldségfélék
nitrit és nitrittartalmát, melyet az 1960-as évek óta vizsgálnak. A nitrátok
önmagukban nem toxikusak, és anyagcserénk során a vizeletünkkel együtt ürül a
szervezetünkből. Vannak olyan zöldségnövények azonban, amelyek a szükségesnél
nagyobb mennyiségben veszik fel a talajból a nitrogént, ilyen például a spenót
is. Nitráttartalma függ a termesztés módszerétől, a használt műtrágyától, az
évszaktól és a fénytől. A növény kedvezőtlen tárolása során a nitrát nitritté
alakul, mely igen erős méreg, és a szervezetben methemoglobinémiát („kék
csecsemő szindróma”) vált ki, szélsőséges esetben fulladásos halált okozhat.
Újabb
kutatások kimutatták, hogy a parajban strumigén anyag is található, mely a
pajzsmirigy működését tudja befolyásolni, vagyis a jód szervezetbe való
beépülését és a hormonok termelődését akadályozni.
Tárolása, konyhai praktikák:
A
többi leveles zöldséghez hasonlóan pár napig tárolható csak a hűtőben, így ha
nagyobb mennyiségben vásároltunk belőle, akkor érdemes blansírozás után lefagyasztani.
Régebben ételek színezésére, a cukormáz zöld színre való festésére is
használták. Tápértékét úgy őrizhetjük meg leginkább, ha frissen fogyasztjuk,
hiszen a többi zöldséghez hasonlóan feldolgozás során csökken például a
vitamintartalma.
Ez
előzőeket összefoglalva, tehát elmondható, hogy magas vitamin, ásványi só és
nyomelem, viszont alacsony kalóriatartalmú zöldég, így fontos szerepet játszik
az egészséges táplálkozásban. Sajnos sokan a főzelék formájában történő
felhasználásával azonosítják, pedig számos étel fontos alapanyaga lehet. Ilyen
például a következő két recept is, mely egy parajos lazackrémes palacsinta, és
egy extrán vitamindús spenótos gyümölcsturmix.
By Salubrity
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése